7. Fejezet - Gyűrű

Sziasztooook! Hát itt volna az új rész. Hihetetlen hogy már a hetedik rész jön.Remélem mindenki szeret minket olvasni. Mert én imádom írni ezt a blogot.

Nagyon sokat szenvedtem a résszel. Megírtam nem mentette le a gép újra írtam aztán az is eltűnt úgyhogy itt a végleges és legújabbb verzió.
Remélem tetszeni fog.Szerintem elég jó lett.
http://www.facebook.com/GiveMeYoureLove1d ne feledjétek lájkolni a fb. oldalunkat se ;)
A kommenteknek múltkor is örültünk most se vegyétek el tőlünk az örömöt.
És ne feledjétek.3 komi és rész.
Jó olvasást!
Puszi. Emily x






Emily szemszöge : 

Szörnyű fejfájásra ébredtem. A fény az ablakon keresztül az arcomba sütött így nem sok esélyt adott arra, hogy szemeimet normálisan ki tudjam nyitni. Amikor sikerült, körbe néztem és megnyugodva vettem észre, hogy a saját szobámba vagyok. Ezek szerint nem csináltam semmi hülyeséget.
Kikeltem az ágyamból és meglepődve vettem észre hogy igen lengén vagyok felöltözve. Egy fekete csipke francia bugyi és egy ismeretlen fiú fölső.
Na jó. Lehet még is csináltam valami hülyeséget az este.
Elindultam a fürdő felé. Beléptem a zuhany alá és körülbelül fél órán keresztül folyattam magamra a vizet.
Miután végeztem magam köré tekertem egy törülközőt és a gardróbom felé indultam.
Kiválasztottam a mai szettem, ami egy fekete forró nadrágból, egy swag feliratú félvállas rózsaszín pólóból állt. Mikor fölöltöztem visszavonultam a fürdőbe és elkezdtem kivasalni a hajamat. Gyorsan magamra kentem egy kis sminket. A táskámba beledobtam az edzős ruhám is indultam is a tánc próbára.
Most kivételesen nem késtem így békésen öltöztem át és melegítettem be.
már majdnem kész voltam a bemelegítéssel mikor eszembe jutott Abbey.
-Basszus- tértem magamhoz. - Abbyenak nálam kellet volna aludnia. - eszméltem. fel.
Idegesen vettem elő a telefonomat zsebemből és gyorsan tárcsáztam a barátnőmet.
- Vedd már fel! – motyogtam magam elé és próbáltam nyugtatni magamat hogy nem hagytam el az új legjobb barátnőmet. Sok mindent hagytam már el. A telefonom,a kulcscsomóm,a kedvenc könyvem, a nyakláncom már több száz dolgot elhagytam,de soha,de soha nem gondoltam volna hogy egyszer elhagyom az egyik barátom. Azért ehhez is tehetség kell.
Dühösen és kétségbeesetten vettem el a fülemtől a telefont amikor kisípolt. Ezt nem hiszem el.
Hamarosan megérkezett a koreográfus de Abbey még mindig nem volt sehol. Majdnem minden második lépést elrontottam – amit szóvá is tettek – annyira aggódtam barátnőmért.
Amikor kimondták, hogy:mára végeztünk,én voltam az első aki elindult az öltözők felé. Minél hamarabb elkészülök, annál hamarabb megtalálhatom Abbey-t.
Sietve indultam el barátnőm lakása felé. Már az utca végénél jártam amikor valaki utánam kiabált.
- Hé!Emily állj már meg! 
Megtorpantam és bevártam az utánam kiabáló emberkét.
A fekete kócos hajó fiú állt meg előttem lihegve. 
- Csak hogy végre. Mindjárt kiköpöm a tüdőm - mondta szemrehányóan miközben térdén támaszkodva lihegett.
- Kevesebb cigi ,több sport - kacsintottam rá és elindultam újra.
- Haha.Bagoly mondja...De amúgy hova sietsz ennyire? 
- Nem nevethetsz ki. - néztem rá szúrósan.
- Ha csak nem a játszótérre mész , csúszdázni ,akkor nem foglak.
- Idióta vagy - nevettem el magam
- Tegnap nem ezt mondtad - motyogott az orra alatt. Ez mégis miről beszél?Mindegy. Most a perverz viccei érdekelnek a legkevésbé.
- Elvesztettem Abbey-t. - sütöttem le szemeimet.
- Tehetséges vagy - nevetett fel. 
- Megígérted hogy nem nevetsz. - néztem rá mérgesen.
- Jó,jó.Bocsi. Szóval hogyan sikerült. Nem cipzároztad be normálisan a táskád?
- Ne gúnyolódj már te idióta! - morogtam de nem sok kellett ahhoz hogy elkuncogjam magam.Védekezően felemelte kezeit.
- Úgy volt hogy nálam alszik. De nem emlékszem semmire a tegnap estéből. - idegességemben elkezdtem tördelni az ujjaimat.De akkor egy szörnyű dolgot vettem észre. Jaj ne anyuék kifognak nyírni.
- Na miért vágsz ilyen fancsali képet,még az előzőbbnél is kétségbeesettebb a tekinteted.
- Nincs..nincs...nincs az ujjamon a tisztaság gyűrűm.
- Neked tisztaság gyűrűd van? - nézett rám Zayn kidülledt szemekkel.
- Anyámék igen vallásosak. És úgy gondolták engem nem ronthat meg senki ha rajtam van az az izé.
- De hát ez hülyeség. Cigarettázol,bulizol és rád erőltetettnek egy nyavalyás gyűrűt.
- Talán épp' ezért van rajtam. De ha nem látják az ujjamon amikor haza jönnek..nem tudom mit csinálnak velem de azt biztos hogy nem úszom meg.
- Nyugi! Majd megtalálod. Lehet csak az éjjeli szekrényeden maradt. - nyugtatott és kezeit átdobta vállaimon és így húzott magához. Arcomat a nyakába fúrtam és így próbáltam magam lenyugtatni. Ma minden összejött.Felsóhajtottam.És abban a pillanatban megéreztem Zayn jellegzetes parfüm illatát. Emlékképek kúsztak be a fejembe a tegnap estéről. 
Ahogy az erkélyen alkoholizálunk,a harapás nyomok az én nyakamon és az övén. Ahogy haza visz a lakásomba minden ott volt a szemem előtt ahogy letépjük egymásról ruhadarabokat és egyszerre érünk a csúcsra.
Kínosan elhúzódtam tőle amit ő egy furcsa grimasszal reagált. Könyörgöm csak ő ne emlékezzen a tegnap estére. Az roppant kínos lenne.
Hamarosan megérkeztünk Abbeyhez. Elköszöntem Zayntől és reménykedtem hogy nem kell tovább keresgélnem őt,immáron egyedül.
Becsöngettem hozzá és pár percen belül nyílt is az ajtó.
Kisírt szemekkel és mackóban állt meg előttem.Beljebb mentem és leültem a kanapéra magammal húzva barátnőmet.
Fejét ölembe hajtotta és hangos zokogásban tört ki.
-Mi baj? Abbey mi történt?Nagyon megrémisztesz. - néztem rá ijedten.
- Megtalált!Érted újra itt van! - nem tudod többet mondani csak még jobban sírt én pedig válaszok nélkül próbáltam őt nyugtatni.

6.rész Az ördögi kör kezdete

Sziasztok! :)  Meghoztam a következő részt. Először is nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem vele.  Annyit szeretnék hozzá fűzni, hogy az elkövetkezendő részek nagy hatással lesznek Abbey-re. Szóval ha kíváncsiak vagytok, hogy mi fog Abbey-vek történni akkor olvassatok minket! :)
Nem győzöm/győzzük ismételni, hogy számítunk a kommenteitekre szóval nagyon kérünk titeket, hogy írjatok véleményt! Na de nem is szaporítanám a szót kellemes olvasást és remélem tetszeni fog!
by: Abbey Darwin :)xx

Abbey szemszöge.:
Már majdnem oda értünk az asztalunkhoz amikor a hatalmas tömegből nekem jött valaki és a pohár tartalma majdnem rám ömlött. Már épp készültem elküldeni melegebb éghajlatra az illetőt aki nekem háttal volt, amikor hirtelen megfordult.
-Jja ne hara..- fordult meg de amikor meglátott szemei kitágultak mint ahogy nekem is. Sokkot kaptam nem tudtam mozdulni sem ott álltam a nyüzsgő tömeg közepén és mélyen a szemeibe néztem. Nem kellet sok, hogy le ne ejtsem a poharakat.
-Abbey??- kérdezte a zene üvöltött de színtisztán letudtam olvasni a szájáról, hogy a nevemet mondta.  Alig láthatóan megráztam a fejem kikerülve a személyt az asztalunk felé vettem az irányt. Odaérve letettem a poharakat, Harry is megérkezett. Koccintottam a többiekkel, majd a poharam tartalmát meghúztam.
-Van ám huzatod kislány.- nézet rám Louis vigyorogva.
-És még semmit sem láttál Tomlinson.- pimaszkodtam vele. A többiek erre a megnyilvánulásomra csak „húztak” egyet, majd a táncparkett felé vettük az arányt.
Bármennyire is próbáltam nem sikerült teljesen feloldódnom. A tudod, hogy itt van velem egy légtérben megrémített. Mindenáron el akartam vele kerülni az újabb találkozást. Rettegtem a gondolattól, hogy rám talál.
-Táncolunk ? – kérdezte egy reketes hang a hátam mögül. Megfordultam és abban a pillanatban belevesztem a zöldíríszek forgatagába.
-Igen.- mosolyodtam el. Harry közelebb lépet majd  kezeit a derekam köré csavarta és közelebb húzott magához neki ütköztem az izmos mellkasához. Nyeltem egy nagyot, majd felnéztem rá. Zöld szemeivel vizslatott majd elmosolyodott és elkezdett táncolni. Kezeimet a nyaka köre fontam és mélyén a szemébe néztem. Jól éreztem magam vele a karjaiban biztonságban érzetem magam pedig alig ismertem. A számok egymást váltották fel de mi mindig ugyanabban a pózban táncoltunk. Néha-néha megöleltük egymást mintha már ezer éve ismernénk egymást. Vége lett a számnak majd jött egy újabb ami nem volt más mint a Tacabro-tól a Tacata. Erre a számra felkaptam a fejem Harry mellkasáról amit ő is észrevett. Kezeit lefejtettem magamról amit nagyon furcsállt, hátat fordítottam neki és kicsit hozzá dörgölőztem. Éreztem, hogy nyel egy nagyot.  Fejemet felé emeltem és rámosolyogtam kezeit megfogtam és a derekam köré kulcsoltam és elkezdtem  a testemet riszálni. A zene egyre jobban kezdte átjárni a testemet pont úgy mit Harryét is, kissé kezdtük elengedni magunkat. A jobbnál jobb zenék csak váltották egymást  nekünk viszont eszünk ágában sem volt leváltani a másikat. Jól éreztük magunkat együtt.  A végén már azt vettem észre, hogy Harry a nyakamba fúrja a fejét  én pedig a kezeimet a nyaka köré fonom. Forrt köztünk a levegő.  

-Elmegyek mosdóba- súgtam oda neki.
-Ne maradj sokáig- suttogta érzékien a fülembe mire kirázott a hideg. Elkezdtem magamat a tömegen a mosdó felé. Mikor végeztem a teendőimmel kiléptem a helyiségből és elkezdtem visszafelé menni. Mikor majdnem ott voltam Harrynél hirtelen megláttam ŐT. Szívem kihagyott egy ütemet. Gyorsan megfordultam és elkezdtem megkerülni a tömeget. Egy erős kéz egyszer csak megragadta a jobb csuklómat és egy sötét kis  sarokba húzott be.
-Lám lám ismét találkozunk.- rántott magához közelebb. Kezeimet a mellkasának nyomtam, hogy kicsit eltaszítsam magamtól. –Hiányoztál cica- hajolt közelebb azzal a szándékkal, hogy megcsókoljon de én elhajoltam tőle.
-Meg ne merd tenni. – sziszegtem a fogaim között és egy határozott mozdulattal eltaszítottam magamtól.
-Ohh milyen kis harciasak vagyunk ez tetszik. – vigyorgott ördögien.
-Legszívesebben kiverném az összes fogadat. – mondtam neki megvetően majd hátat fordítottam neki.
-Ne olyan hevesen. –ragadta meg a karom és visszahúzott. Neki nyomot a falnak egyik kezével a falnak támaszkodott másikkal fogta a kezemet. – Még mindig az enyém vagy ugye tudod ?
- Nem vagyok senkié – néztem bele a szemébe. –Főleg a tiéd nem.
-Valóban ?- szorította meg a kezemet a fájdalomtól felssziszentem. – Nem akarom meglátni az este folyamán, hogy azzal a sráccal enyelegsz érted??- váltott át parancsoló hangnemre.
-Azt csinálok amit akarok., - téptem ki a kezemet a keze közül.
-Nem Abbey te hozzám tartozol mindig is hozzám fogsz.-nyomot még jobban a falnak.
-Josh engedj el mert ha nem..
-Ha nem akkor mi lesz?? Szólsz a kis bárányodnak ??- vigyorgott gúnyosan. – Tudod jól, hogy mindig megvédem azt ami az enyém. – suttogta a fülembe. Lélegzettem felgyorsult. Féltem, Nagyon.
-Engedj el- szóltam rá.
-Addig nem ameddig nem kapom meg azt amit akarok.- és megcsókolt. Az az undor ami akkor átjárta a testemet leírhatatlan volt. Azonnal ellöktem magamtól és egy hatalmas pofont lekevertem neki.
-Már nem vagyok az a szende kislány aki egykor voltam. Ne merj hozzá érni különben megbánod. –fenyegettem meg.
Josh megsimította az arcát majd rám nézett. A szemében láttam a haragot és  a dühöt. Felém lépet mindkét csuklómat megfogta és a fejem mellé a falra kényszerítette.
-Ide figyelj Abbey  te csak az enyém vagy érted? Senki másé. Csak az enyém. -Nézett mélyen a szemembe. –Ha kedves a kis barátaid élete azt teszed amit mondok. Tudod, hogy bármire képes vagyok, hiszen már te is tapasztaltad.- cirógatta meg az alsó ajkamat.
-Undorodom tőled. -néztem megvetően a szemébe.
- Régen nem ezt mondtad. -Nevetett ki. – Választhatsz vagy azt teszed amit mondok vagy a kis barátaid fognak porul járni. – Csókolt bele a nyakamba.
- Megteszem amit kérsz csak hagyd őket békén- nyöszörögtem.
-Okos kislány.. hmm imádom az illatod- nyalta meg a nyakamat. Josh elengedett és belenyúlt a zsebébe.  – Írd be a számos most. Parancsolt rám.
Elvettem tőle  a készüléket majd bepötyögtem a számom és visszaadtam neki.
-Remélem jó számot adtál meg  különben a barátaid járják meg. –kuncogott. –Jaj jut eszembe üdv Emilynek mit ne mondjak ő is elég jó bőr. – nevetett amitől a hideg ki is rázott.  Közelebb lépet hozzám és megcsókolt. –Viszlát szépségem, majd hívlak.- ezzel a mondattal hátat fordított és beleveszett a tömegbe

5.rész - Harapj ha tudsz!

Hát sziasztok!
Noshát meghoztam a részt. Szerintem igen hosszúra sikeredett... egész nap ezt írtam szóval nagyon boldg/ok lennék/nk ha kapnék/nánk egy kis visszajelzést.
A kommentelőknek nagyon köszönjük a kedves szavakat és persze az idetéved olvasóknak is köszönöm hogy elolvasták.Ez egy kicsit perverzebb az átlagnál de azért nem annyira vészes még.
Twitteren követhettek minket : https://twitter.com/Fifi138 /EmilyP. / és https://twitter.com/Barbiii1D /Abbey/
aztán itt a facebook rajongó oldal itt kérdezhettek tőlünk és rögtön tudhattok arról hogy mikor van rész és hogy esetleg mikor késünk vele  : http://www.facebook.com/GiveMeYoureLove1d
3 komment után jön a rész. Sajnálom.
Jó olvasást&Ne feledd komizz mert ez bearanyozza a napunk.
#EmilyP.

Abbey vidáman pattogott el az italokért göndörkével az oldalán én pedig ott maradtam a többiekkel.
Ezek a srácok teljesen bolondok. Egyik rajongójukként a videó naplókból már leszűrtem, hogy nem tartoznak az unalmas emberek közé de most hogy itt ülök mellettük miközben már mindenki ivott egy picit…Hát hogy is mondjam. Roppant szórakoztatóak.
Niall az asztalon lévő mini szendvicsekkel szemezik,Louis valami brazíl szappanoperából(?) idéz, Liam,Zayn és én már a hasunkat fogjuk a röhögéstől, ahogy a drága Lou előadja magát.
Már épp belekezdett volna a szakítós rikácsolásba –mindezt spanyolul (?) – amikor Abbey és a fürtös megérkeztek a színes koktélokkal.
Mindenki lelkesen vette el tőlük az italt és kezdte el szürcsölgetni.
Amikor a kék löttyöt kiürítettem a poharamból és Abb-el az oldalamon a táncparkett felé igyekeztem.
Éppen Nicki Minajtól a pound the alarm ment. Nagyon jól éreztük magunkat. Önfeledetten táncoltunk – már amennyire magas sarkúnk engedte. -
Kis idő után a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Mindenki nagyon édesen táncolt. Már vagy öt számot lejátszottak én pedig már az összes fiúval táncoltam.
Zaynel táncoltam legutoljára –Jason Derulo – In my Head-re – nagyon édesen mozgott. Nem tudom nekem kissé fura volt hogy ennyire bátortalan volt amikor az X-factoros válogatás volt és táncolni kellett. Egyáltalán nem táncolt gázul. Jó, nem azt mondom ,hogy profi táncos, de semmi baj nem volt a tánctudásával.
Jókat derültem, amikor elkezdett dougizni. Olyan édesen mozgott. De komolyan. Ne értsétek félre nem úgy értem hogy édesen mozgott hogy odavagyok minden mozdulatáért – a legjobb barátnőmre is ezt mondanám – egyszerűen csak szórakoztató volt nézni ahogy próbálkozik – és jó volt látni hogy egy idő után egyre jobban ment neki – én kicsit megakartam szusszanni. Imádok táncolni, de már egy ideje itt, topogok és ez a magas sarkúm miatt kezd fárasztó lenni. 
Mivel a zene hangosan szólt így közelebb hajoltam Zayn-hez hogy hallja is mit mondok.
- Azt hiszem, én egy kicsit lehuppanok. – mondtam hangosan a fülébe, ami a zene miatt átlagos hangon csengett.
Ekkor felcsendült Rihannától a – California King Bed. Zayn megrázta a fejét, pihenőmet megtagadva. Kezeit derekam köré fonta és magához font. Elnevettem magam és karjaimat átfontam a nyakán. Lassan lépkedtünk – inkább dülöngéltünk – jobbra-balra.
A szám végénél elindultunk a pult felé hogy lehűtsük magunkat valami erős piával. A Jack Daniels mellett döntöttünk, a pultos lány kiadta nekünk az üveget mi meg elindultunk az emelet felé – ejnye,milyen mocskosak vagytok. Nem kell rögtön rosszra gondolni – és ott kimentünk egy hatalmas erkélyre.
Én felültem a széles korlátra,Zayn pedig velem szemben állt meg.
A kezében lévő italt kibontotta és meghúzta aztán felém nyújtotta. Kezéből elvettem és hatalmasat kortyoltam a káros italból. Legelőször marta a torkomat, de egy idő után már kellemesnek találtam.
Ahogy az üveg tartalma egyre jobban fogyott a mi jókedvünk egyre jobban fokozódott.
Egyre jobban megismertük egymást –bár nem tudom hogy ebből másnap mire fogunk emlékezni – mindenféle kérdést föltettünk egymásnak. Hangsúlyozom mindenfélét. Egyinkünket se érdekelte hogy ez kínos-e vagy sem. Vagy esetleg teljesen csak az egyik félre tartozik. Már annyira nem tartoztunk a józan emberek közé hogy ez már egyáltalán nem számított.
- Mikor volt az első csók? – néztem rá a velem szemben álló fiúra.
-  Kilenc évesen. Neked?
- Tizenkettő.
- És milyen volt? – húzódott pimasz félmosoly az arcára.
- Milyen lett volna?! Mint minden első csók. Kezdő szintű.
- Fölfejlődtél az óta? – nézett rám miközben egyik szemöldökét fölhúzta.
Lányos szerénységem már a harmadik korty Whiskey után eltűnt így dzsekijének aljába markoltam ezzel közelebb húztam magamhoz.
Odahajoltam füléhez és belesuttogtam a legcsábítóbb hangomon;
- Teszteld le!
Zayn nem tétlenkedett arcával vészesen közeledni kezdett felém, és amikor már ajkaink majdnem összeértek én újból füléhez hajoltam.
- Ilyen egyszerű prédának nézel?- suttogtam és a végén egy kicsit megharaptam fülcimpáját.
A velem szemben lévő fiút kirázta a hideg, amit én mosolyogva vettem tudomásul.
Térdhajlatomnál fogva közelebb húzott magához és homlokát enyémnek döntötte. Kicsit hátrébb hajoltam, de amikor kapcsoltam, hogy én tulajdonképpen egy korláton ülök és nem kéne ficánkolnom, mert csúnya vége lesz akkor automatikusan kezeimet Zayn nyaka köré fontam. Ettől neki egy kaján vigyor húzódott végig arcán.
- Ne vigyorogj Malik! Tudod, hogy esélytelen a játékod. –mosolyogtam rá csábítóan. Majd végül kinyújtottam a nyelvem rá.
Ő valamit mormogott az orra alatt aztán a maradék távolságot megszűntetve köztünk bekapta (?) a nyelvemet. Szemeim teniszlabda nagyságúra nőttek. Aztán Ahogy Malik úr egyre jobban küzdött azért, hogy visszacsókoljak.
Végül beadtam a derekam – be kell vallani ez a gyerek eszméletlenül csókol – szemeimet lecsuktam és végül visszacsókoltam.
Már vagy három perce biztosan tanulmányoztuk egymás csóktechnikáját, amikor levegőhiány miatt elváltunk egymástól. Homlokát enyémnek döntötte és elvigyorodott.
Én hátra húzódtam tőle hogy letudjam valahogy olvasni arcáról a gondolatokat – ne kérdezzétek hogyan gondoltam, már nem tartoztam a józan emberek közé – ő pedig rögtön derekam után kapott hogy még csak véletlenül se zuhanjak le. Ez elég édes tőle. Előző mozdulatát megmosolyogtam, ami neki is feltűnt mert arca egy árnyalattal pirosabb lett.
- Határozottan javult a helyzeted. Már haladó szintű vagy. – vigyorgott perverzül.
- Megtisztelő – Húzódott hatalmas mosoly az arcomra.
- De van még mit tanulnod – hajolt közel hozzám és már szinte az ajkaimba beszélt.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy korrepetálásra van szükségem? – kérdeztem tőle sértetten de hangomból tisztán kilehetett venni a csalfaságot.
- Azt!
- Tudsz esetleg egy jó korrepetitort?
- Csak a legjobbat ismerem – arcán átsuhant egy perverz mosoly aztán ajkamba harapott és elkezdtünk szenvedélyesebbé tenni az estét.

4.rész - Aranyos macika

Sziasztok! :)  Meghoztam a 4. fejezetet! Mivel Emilyvel úgy látjuk, hogy nem nagyon írtok véleményt ezért bevezetjük a kommenthatárt! Megjegyezném a legnagyobb nem tetszésünk ellenére.  De kérünk titeket értsétek meg minket, fontos nekünk a véleményetek, hogy mit gondoltok. Ezért kérünk titeket írjátok le a véleményeteket ha jó ha rossz! Szóval a következő rész 3 komment után fog  jönni!
Kellemes olvasást! :)
By:
Abbey Darwin :)xx


.: Abbey szemszöge: Már félúton jártunk a szórakozó hely felé, amikor megmakacsoltam magam.
-Emily  könyörgöm fogjunk egy taxit már most fáj a lábam ebbe a cipőbe.-  nyavalyogtam.
-Istenem, hogy neked mennyi bajod van.- röhögött ki a barátnőm. A taxi fogással nem volt gondunk. Naná. Hisz ki nem állna meg két bulizó vágyó lánynak akik miniruhában  virítanak. Beszálltuk a taxiba, Em lediktálta a címet. 30 perc utazgatás után meg is érkeztünk. Kiszálltunk a járműből, majd Em kifizette a fuvart a legnagyobb nem tetszésem ellenére.
- Emily Parker az volt az utolsó, hogy  valamit is kifizettél a  helyettem. -néztem rá szigorú tekintettel.
-Jó jó-röhögött ki- na de indulás. -Karolt belém. Mikor odaértünk a szórakozóhely bejáratához, nem hittem a szememnek. Rengetegen voltak a bejutásunk esélytelen volt.
-Héé Em figyelj csak nem hiszem, hogy ide bejutunk még ma. –fordultam Em felé.
-Csak figyelj és tanulj- kacsintott rám. Átgázoltunk a tömegen közbe kaptunk néhány megjegyzést, hogy: mi a fasz? Ribancok!-ordította valaki. Erre odakaptam a fejem.
-Anyád, hogy van? –kérdeztem a sráctól, majd kacsintottam egyet és mentem Em után,
-Sziaa Bob- állt a kidobó ember elé. Na jó bevallom frászt kaptam. Filmekben láttam már ilyen kétajtós állatokat, de ez a pasi túltett mindenen.
-Jéé Emily sziaa- üdvözölte.- Bulizgatunk bulizgatunk ??-kérdezte egy vigyor kíséretében.
-Igen a barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy ma este kirúgunk a hámból. –vázolta fel a helyzetet Em.
-Ohh értem- bólintott a pasas.-És ki ez a bájos hölgy melletted?- nézett rám.
-Ja igen Bob ő itt Abbey Darwin az újdonsült legjobb barátnőm.- mutatott rám Emily
-Szia- léptem a pasas elé- Abbey Darwin- mutatkoztam be.
-Sziaa Abbey én Bob vagy- fogott velem kezet.
-Na oké meg volt a megismerkedés de induljunk már nem bírok magammal.- zsongott be Em. Megfogta a karom és behúzott az ajtón. Mikor beléptünk az ajtón az állam leesett. Hihetetlenül jól nézet ki az egész hely. A zene dübörgött a táncparkett majdnem tele volt a bárpultnál csakúgy hömpölygött a sor.
-Nézd már kik vannak itt- bicentet egy sarokban lévő asztalhoz.
-Azok ők??- kerekedett ki a szemem.
-Igen- bólintott Em- Menjünk oda hozzájuk. – Indult meg mire megfogtam a karját és vissza rántottam. –Mi az ?- kérdezte furán nézve rám.
-Em nem hiszem, hogy jó ötlet oda menni hozzájuk elvégre ők még is csak sztárok. –néztem rá.
-Jaj Abbey ne csináld már gyere- ragadta meg a karom és elkezdet átvonszolni a tömegen.



Harry szemszöge.:
London egyik legjobb szórakozó helyén ülünk a srácokkal és próbáljuk jól érezni magunkat. Úgy veszem észre a többieknek ezzel nincsen problémájuk,  de nekem ?!
Valamiért nem tudok elengedni magam, bármit csinálok egyszerűen nem megy, pedig nekem a bulizással sosem volt gondom  de most ?! Sőt még az is rátesz egy lapáttal, hogy a táncosok akik velünk fognak jönni turnézni teljesen ránk tapadtak. Ezzel nem is lenne semmi gond ha  nem lenne köztük egy Ashley nevezetű szőke (!) csaj aki úgy rám van tapadva mint egy pióca. Komolyan én érzem magam kellemetlenül.  
-Sziasztok.- köszönt egy lány aki megtalálta az asztalunkat. Remek.
-Jéé a tüzes kislány.- szólalt meg Zayn.
-Te ismered??- Néztem rá Zaynre.
-Ahha ő adott ma délután tüzet, ez a lány egy hős.- nézett rá a lányra aki enyhén zavarba jött.
-Ugyan bármikor- legyintett.  Amúgy Emily Parker vagyok.- mutatkozott be mosolyogva.
-Sziaa Emily- köszöntettük a srácokkal és bemutatkoztunk neki.
-És ki ez a bájos lány aki mögéd bújik ??- kérdezte Louis a nyakát nyújtogatva.
-Ja ő a barátnőm, de szegény nagyon félős.- forgatta a szemeit  Emily.
-Héé nem is vagyok félős.- vágta oldalba a névtelen lány.
-Ohh milyen kis harciasak vagyunk.- vigyorogtam mire a mellettem ülő szőke lány azaz Ashley kicsit oldalba bökött a könyökével.
-Nos akkor meg is tudhatnánk a neved??- kérdezte Liam.  A lány elő lépett Emily mögül. Mikor megláttam a szívem örült tempóba kezdett verni és valami megmozdult a gyomromban is.
-Abbey Darwin- mutatkozott be kissé zavartan.
-Abbey Darwin- ismételtem meg, persze úgyhogy senki se hallja. Ezt a nevet soha nem fogom elfelejteni. A fiuk felálltak és bemutatkoztak nekik. Majd én következtem.
-Harry Styles- fúrtam a tekintettem az övébe.
-Abbey Darwin. – nézett mélyem bele a szemeimbe.  Bizonyára elégé elmerültünk a „szemezésben” mert Louis figyelmeztetett minket, hogy kéne valami italt is hozni.
-Majd én hozok- ajánlotta fel Abbey. Hátrafordult és beleveszett a tömegbe.
-Megyek segítek neki.- másztam át Ashleyn aki nem volt hajlandó felkelni. Nagy nehezen de átvergődtem magam a tömegen  és a szememmel Abbeyt kezdtem kémlelni. Nem volt nehéz megtalálni. A bárpultnál ácsorgott.
-Szia- köszöntem neki mikor mellé értem.
-Szia Harry- fordult felém és rám mosolygott.
-Gondoltam jövök segíteni.- mosolyogtam rá én is.
-Ohh hát azt megköszönöm. Még egy-két percet vártunk az italokra. Mikor a pultos csávó meghozta a kért szeszes italokat nem tudtam nem észre venni, hogy hogy megnézi Abbeyt legszívesebben kiszettem volna a pult mögül.
-Köszi.- mosolygott a pultos csávóra majd megfogott néhány poharat és elindult a tömegbe. Én is felvettem a pultról a maradék poharakat, majd követtem Abbeyt.
Már majdnem az asztalunknál voltunk amikor..  

3.rész - Csajos est

. Sziasztok! :)  Nos meghoztam a harmadik részt. Nos szerintem nem lett olyan jó, de majd kiderül. Nem is szeretnék  nagyon hozzáfűzni semmit, csak annyit, hogy kellemes olvasást és kérlek írjátok le a véleményeteket! :)
Már Facebookon is elérhetőek vagyunk :) : http://www.facebook.com/GiveMeYoureLove1d
by:
Abbey Darwin:)xx


Abbey szemszöge:

 Miután vége lett a táncpróbának Emily odajött hozzám, és megkérdezte, hogy mi a tervem ma délutánra.
-Öhm,nem tudom. Szerintem haza megyek és megnézek egy filmet.Ilyen egész napos pihenés.- feleltem
-- Mit szólnál ha átjönnél hozzánk? Anyuék ma mennek el egy üzleti útra, a bátyám ilyenkor mindig lelép otthonról, én meg egyedül vagyok otthon a nagy házban.- tette fel az ajánlatot. Nagyon megörültem neki, mert nagyon megkedveltem Emilyt. Nem tudom miért de úgy érzem, hogy nagyon jó barátok leszünk.
-- Öhm. Rendben. Az tök jó lenne. Mikorra menjek át? – vigyorogtam.
-Mit szólnál ha megvárnálak és együtt átmennénk hozzátok,összepakolnánk neked egy két cuccot és aztán átmennénk hozzánk,így jó lesz?- kérdezte kedves mosollyal az arcán.
- Persze- feleltem boldogan.- Akkor én  gyorsan elszaladok átöltözni - pattantam fel a földről.- Kint találkozunk. –intettem neki, majd gyorsan elfutottam az öltözőbe. Mivel nagyon megizzadtam a próbán ezért gyorsan le is zuhanyoztam. Gondosan megtörülköztem és felvettem a ruháimat. A táncos ruhámat összehajtottam és betettem a táskámba, hajamat lazakontyba kötöttem. Egy utolsó pillantást vettem a tükörképemre és  elhagyva az öltőzőt a táncstúdió kijárata felé vettem az irányt.
Mikor kinyitottam az ajtót megláttam a barátnőmet aki éppen cigizett(?)  ez még nem is  lepődtem meg volna annyira na de azon már meglepődtem, hogy kivel folytatta eme káros szenvedélyt.
-Szia Zayn köszöntem a fiúnak, majd tekintetemet rávezetem a mellette álló lányra.- Indulhatunk?- Kérdeztem Emilyt aki csak bólintott egyet, majd mellém sétált és elindultunk hozzám.
-Nem is tudtam, hogy cigizel.- mondtam  Emilynek.
-Hát nekem ez a káros szenvedélyem- felelte kissé zavartan.
-Értem- bólintottam- Amúgy én is szoktam néha napján- fordítottam rá a tekintetem.
-Komolyan ?- lepődött meg. – Nem néztem volna ki belőled.- Te olyan tipikus jó kislány alkat vagy- mondta mosolyogva mire nekem is mosolyognom kellet.
-Hát Emily drága még nem ismersz te engem.- feleltem kurtán.
-Majd foglak. –kacsintott mire mindketten elröhögtük magunkat. Körülbelül még 20 percet sétáltunk mikor megérkeztünk hozzánk.
-Hát üdvözöllek nálam- tártam ki előttünk a bejárati ajtót.  Emily beljebb ment és jobban szemügyre vette a lakást.
-Otthonos- felelte mosolyogva.
-Köszönöm én rendeztem be. –álltam mellé.
-Hát minden elismerésem simán elmehetnél lakberendezőnek- fordult felém.
Megjegyzését csak egy mosollyal nyugtáztam. Igazából ez a kis lakás csak az én személyiségemet tükrözte vissza.  A házban inkább a lila és annak az árnyalatai töltötték be a főszerepet. Imádom a lila színt. Nem volt túl nagy lakásom de nekem pont elég volt.
-Hűű de király szobád van.- jött be a szobámba Emily.
-Néz körül nyugodtan én addig összepakolok néhány cuccot . Emily nem zavartatta magát azonnal elkezdte felfedezni a szobámat. Míg Emily kicsodálkozta magát addig én összeszedtem néhány fontos dolgot, mint például: pizsama, fehérnemű, fogkefe, fogkrém stb.
-Emily milyen ruhát vigyek??- szóltam ki a gardrób szekrényemből.
-Nem tudom- jött be a kis helyiségbe, majd kutakodni kezdett.
-Szerintem ezt viszem mutatattam egy egyszerű szettre.
-OKéé, de  ezt is tedd el- mutatott felém egy mini ruhát. Megjegyzem ez volt az egyik kedvencem, ha bulizni mentem általában mindig a ruhában mentem. Nem túl kihívó de a lényeget kiemeli.
-Szerintem nem lesz rá szükségem.
-ÓÓ –nézet rám sejtelmesen -ma bulizunk-jelentette ki.
-Felőlem -adtam meg magam. Eltettem a kiválasztott ruhákat. Felvettük a cipőnket és elindultunk Emilyék felé. 30 perc gyaloglás után megérkeztünk. Mikor megláttam a házat ami már inkább palota volt az állam egyszerűen leesett.
-Te itt laksz ?,- néztem rá furán.
-Ahha-  felelte egyszerűen.  Átmentünk a hatalmas kerten majd Emily kinyitotta a hatalmas ház ajtaját. Na jó ha eddig nem esett  és nem tört szilánkosra az állam  akkor most fog. A ház kívülről sem tűnt kicsinek de a belseje valami elképesztő. Hatalmas és tágas. A bejárati ajtóval szemben van egy lépcső ami gondolom az emeletre vezet.  Az ajtótól jobbra van a nappali, nem sokat láttam belőle a de a hatalmas plazma tv-t azonnal kiszúrtam.
-Na kibámészkodtad magad talán le is tehetnénk a cuccaid. –nézett  le rám Em a lépcsőről.
-Okéé- vigyorogtam és elkezdtem felmenni a lépcsőn. Mikor felértünk a lépcsőn ott jobbra fordultunk. Végig mentünk egy hosszú folyosón majd  Emily lekanyarodott jobbra és bement egy ajtón. Gondolom mondanom sem kell, hogy a szobája is eszméletlen volt. A falakon mindenhol poszterek voltak, a szoba közepén volt egy hatalmas francia ágy. Az ággyal szemben volt egy tv. a Szobából nyílt még két ajtó az egyik a gardrób szekrény ajtaja volt a másiké pedig a fürdője.
-Nagyon szép házatok van-dicsértem meg.
-Köszi, bár szerintem felesleges mindig egyedül vagyok itthon.. -mondta kissé csalódottan.
-Ismerős érzés.- mondtam halkan.
-És a szüleid mivel foglalkoznak ? –kérdeztem Emilytől, immár a földön ülve egy kényelmes laza otthoni viseletben és egy doboz csoki fagyi társaságában.
-Üzlet emberek, ezért nincsenek szinte sose itthon- mártotta bele a kanalát a jeges finomságba.
-Azért ez szar lehet.- nyaltam le a fagyit a kanalamról.
-Már megszoktam -rántotta meg a vállát. – És a te szüleid mivel foglalkoznak.?- kérdezte vidáman. Mikor meghallottam ezt a kérdést még a levegő is megállt bennem. A fagyi a torkomon akadt hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak. Elmondjam az igazat vagy ne?
-Héé Abbey itt vagy??- lenegedte  meg a kezét előttem.
-Ja igen persze-eszméltem fel.
-Akkor válaszolsz a kérdésemre ?? –nézett rám furán.  Mélylevegőt vettem majd egyenesen a szemébe néztem.
-A szüleim meghaltak.- mondtam ki a számomra legfájdalmasabb dolgot.  Emily szemei kikerekedtek még a kanalat is elejtette a kezéből.
-Hogy történt? kérdezte elcsukló hangon. Újabb mélylevegőt véve erőt vettem magamon majd belekezdtem.
-Autóbaleset. –  csuklott el a hangom. Ennél az egy szónál. A torkomban hatalmas gombóc kerekedett és éreztem, hogy a szememből kicsordogál egy könnycsepp. –Ne haragudj de nem tudom elmondani- hüppögtem.
-Jaj gyere ide- tárta szét a karjait Emyli odabújtam hozzá és szorosan megöleltem. –Semmi baj majd, ha úgy érzed elmondod- tolt el magától és letörölte az arcomon lévő könnycseppeket.
-Köszönöm- suttogtam neki el-el csukló hangon és szorosan magamhoz öleltem.
-Na de nincs búslakodás irány öltözni és indulunk bulizni-pattant fel.
-Buli hadjáratra fel- lelkesedtem én is. Mindketten elkezdtünk készülődni. Emily elrohant megfürdeni addig én előkotorásztam a ruhámat.  Megcsináltuk egymás sminkjét, haját. Én értelem szerűen a magammal hozott ruhát vettem fel.
mikor felvettem kissé meglepődtem a ruha kicsit többet mutatott mit kellet volna na de mindegy. Mindketten összekészülődtünk . Táskáinkba beleraktuk az iratainkat és a fontosabb dolgainkat. Felvettük a ruháinkhoz illő magassarkukat , majd kiléptünk a hatalmas házból és karöltve indultunk meghódítani Londont. Abbye ruhája.:

Emily ruhája:

2.fejezet. - tit tak

Hellosztok!
Nos hát itt volna a rész. Nagyon szépen köszönjük a kommenteket. Nagyon sok érkezett - ahhoz képest hogy csak tegnap kezdtük el a blgot -
Minden apró kis mondat nagyon jól esett nekem is és Abbeynek is.
Remélem ez a rész is elnyeri tetszésetek. Most már mindkettőnk írásmódjával megismerkedhettek ;)
Nagyon örülnék ha jó benyomást tudnék bennetek kelteni. Minden építő kritikát elfogadok.
És amúgy megcsináltuk a fb. rajongói oldalt.Ne felejtsétek el lájkoln: http://www.facebook.com/GiveMeYoureLove1d  <3
Olvasásra fel & komizz! :))
Csók nektek: EmilyP. x 


Emily szemszöge:

Reggel az ablakon bevilágított napsugaraira ébredtem fel.Pislogtam párat aztán amikor teljesen kinyitottam a szemem az éjjeli szekrényemen lévő telefont a kezembe vettem és megnéztem hogy mennyi időm van még hátra. Meglepődve -és ijedten - vettem észre hogy húsz perc múlva a próba teremben kell lennem.Hurrá,sikerült elaludnom.Kipattantam az ágyból és beszaladtam a ruhámmal együtt a fürdőszobába.
Fölvettem egy köldök fölé érő toppot,egy fekete ülepesen nadrágot és az egyik szürke converse cipőmet.
Derekamig érő göndör hajam a különleges ombre festéstől amúgy is figyelem felkeltő úgyhogy nem ügyködtem a megcsinálásával csak átfésültem és a fejemre tettem egy vogue-os feliratú lógós sapit. 
Mivel közel laktam a tánc stúdióhoz így még éppen időben,oda tudtam érni. A koreográfus kicsit késett ezért -hogy előrébb legyünk ezzel is - elkezdtünk bemelegíteni.
Amikor Abbey észrevett hogy megérkeztem vadul integetni kezdted nekem. Elmosolyodtam és visszaintettem neki.
A koreográfus hamarosan megérkezett, bocsánatot kért a késésért és elmondta hogy mennyi időnk van a felkészülésig.Pontosan három hetünk lesz.
Jake - közben megtuduk a nevét - megmutatta az első pár lépést aztán elkezdtek begyakorolni. Először lassan,lépésekként vettük át utána az egészet lassan,tempóra és végül aztán zenével.
Amikor már mindenkinek nagyon jól ment akkor beállított minket egy háromszög alakzatba.
Egy szőke hajú lány - Ashley- állt a háromszög csúcsánál.
Én álltam mögötte az alakzat bal oldalán a szinkron párom Abbey volt.
Mögöttünk pedig elhelyezkedtek a többiek is - Daniel,Josh,William,Ryan,Eric,Jeremy,Hanna és Samantha.
Több mint két óra próba után mindenkinek tökéletesen ment az összes lépés.
Az óra végén mindenki lehuppant a földre és megittunk vagy egy liter vizet. Egy kicsit összeismerkedtem a többiekkel. Mindenki nagyon kedves. a fiúk folyton hülye vicceket mondanak mi lányok meg jókat szórakozunk. Samantha és Ashley is nagyon kedves,mókás és intelligens lányok.
Megbeszéltük hogy az egyik délután a héten összefutunk. Ilyen csapatépítő trénigként.
Mindenki elindult az öltözők felé én pedig ott maradtam Abbeyvel.
-A késés hevében nem hoztam magammal váltó ruhát.-

- Abbey mit csinálsz ma?- kérdezte tőle Emily

- Öhm,nem tudom. Szerintem haza megyek és megnézek egy filmet.Ilyen egész napos pihenés.

- Mit szólnál ha átjönnél hozzánk?Anyuék ma mennek el egy üzleti útra, a bátyám ilyenkor mindig lelép otthonról,én meg egyedül vagyok otthon a nagy házban.

- Öhm. Rendben.Az tök jó lenne.Mikorra menjek át? - vigyorgott Abbey.

- Mit szólnál ha megvárnálak és együtt átmennénk hozzátok,összepakolnánk neked egy két cuccot és aztán átmennénk hozzánk,így jó lesz?

- Persze.Na akkor gyorsan elszaladok átöltözni - mosolygott a lány és elszaladt az öltözők felé.

- Rendben kint találkozzunk. - Mondtam és kisétáltam az ajtón. Nekitámaszkodtam a korlátnak és kivettem a zsebemből egy cigarettát meg egy öngyújtót.Tudom hogy táncosként lekéne róla szoknom de egyszer bekerültem egy rossz csoportba ahol kipróbáltam néhány rossz dolgot. Mindenkiről sikerült lemondanom de a cigarettát nem tudom letenni. Persze nem szívok sokat naponta maximum három szállat. Persze tudom hogy ez se jó de így alakult. 
Megszívtam a cigimet,a tüdőm megtelt a káros anyaggal ami pár másodperccel később füstkarika alakjában szállingózott ki a számon.
Végig játszottam magamban a tegnapi napot,azt hogy mennyire izgultam hogy már majdnem hazamentem de végül mégis itt maradtam. Oh és mennyire megérte.
Gondolatmenetemből egy mély, rekedtes hang rántott ki.

- Öhm. Ne haragudj tudnál adni tüzet? Ijedten fordultam hátra ahol egy nálam fél fejjel magasabb - sosem tartoztam a magas

 emberek közé..sőt. Bár  nagyon boldog voltam a magam 165 cm-ével - fekete hajú srác állt
 aki kérdőn nézett rám.Meglepődve vettem észre hogy a bandából a kedvenc bandatagom áll velem szemben. Fanságomat legyűrve elmosolyodtam és átnyújtottam az öngyújtót  Nem sikoltozhatok.Hiszen velük fogok dolgozni.Tudnom kell kezelni a helyzetet. Miután meggyújtotta a cigarettáját vissza adta az apró tárgyat.
Épp megakartam szólalni,hogy valami kommunikációt létre hozzak amikor Abbey kivágta az ajtót köszönt Zaynek és megkérdezte hogy indulhatunk-e. Én bólintottam és elindultunk Abbeyvel,hogy egy csodás csajos napot tartsunk.

1 rész. - Sikerült!

Sziasztok! :)
Amint látjátok az első rész már meg is érkezett. Így az első részhez nem írnék sok mindent, csak annyit, hogy remélem illetve reméljünk, hogy elnyeri a tetszéseteket! :)
Szóval kellemes olvasást!
ui: számítunk a  véleményetekre!:)
by:

Abbey Darwinxx

Abbey szemszöge.:
Remeg mindenem a kezem, a lábam. Úgy érzem, hogy szinte összeesek az izgalomtól annyira félek, hogy elszúrom annyira félek a kudarctól. Itt állok London egyik híres csarnokában, és  arra várok, hogy végre mondják a nevemet és a sorszámomat, ami ez esetben a 6048-as volt. A tánc a mindenem én erre születtem, kiskorom óta ezt csinálom, csak ehhez értek. Alaposan szemügyre veszem a csarnokban lévő többi táncost. Vannak akik  egyedül érkeztek mint én de vannak akik csoportban. Ahogy jobban szemügyre veszek egy-egy táncost és annak a koreográfiáját, kissé megfutamodok hihetetlenül tehetségesek. A csapatokról nem is beszélve, mintha a testünk egy gép lenne egy gépezet, ami egyszerre működik. Bevallom nagyon félek, nagyon félek attól, hogy nem sikerül hogy visszautasítanak.
Félek attól, hogy nem találnak majd elég jónak, hogy megint ezt a mondatot kapom:
”Nagyon tehetséges vagy de nem vagy elég jó gyakorolj még”. Ezt a mondatot, annyiszor megkaptam, hogy azt már számon sem lehet tartani. De ez a mondat késztetett arra, hogy még jobb legyek.  Soha nem adom fel az álmaim, és most sem fogom, ha törik, ha szakad végig, csinálom.  Kezdtem magam kicsit veszélyezve érezni ezért a mosdó felé vettem az irányt. Mikor benyitottam senki nem volt bent.
Neki támaszkodtam a mosdókagylónak, belenéztem a hatalmas tükörbe. Vettem egy mély levegőút majd kifújtam. Folyamatosan magamat vizslattam a tükörben.
-Abbey nyugi megcsinálod sikerülni fog - biztattam magam. Ezt a mondatott még néhányszor elismételtem magamban. Megigazítottam a egy fekete ülepes gatyából
egy fehér trikóból és a kedvenc kék színű cipőmből állt amire még ráhúztam egy fekete pulcsit.
Visszapillantottam a tükörképemre majd egy biztató mosolyt lövelltem magam felé. A mosdóajtaján kilépve mentem vissza az eredeti helyemhez. Mikor már majdnem ott voltam hátulról belém jött valaki és sikeresen pofára estem.
-Jaj istenem ne haragudj.- szólt a hátam mögül egy kétségbeesett hang.
Kifújtam a levegőt, majd a hang irányába fordultam. Egy lány állt velem szemben és kétségbeesett tekintettel vizslatott.
-Semmi baj.- mosolyogtam rá- Meg esik az ilyen.
-Annyira sajnálom, had segítsek.- nyújtotta  felém a kezét. Bele kapaszkodtam a kezébe és engedtem, hogy segítsen felállni.
-Tényleg ne haragudj nem tudom mi ütött belém-magyarázkodott.
-Héé nyugi tényleg   semmi gond.- nyugtattam meg.- Nem esett semmi bajom.
-ÓÓ annak örülök.- mosolygott.- Amúgy Emily Parker vagyok- mutatkozott be.
- Abbey Darwin. -ráztam vele kezet.
-Nos Abbey örülök, hogy megismerhettelek.- mosolygott kedvesen.
-Szintén. –mosolyogtam rá.
Kérjük a 6047-es és 6048-as versenyzőt készüljenek fel és jöjjenek a színfalak mögé. -Mondta egy pasas.
-Az én vagyok – szólaltunk fel Emilyvek egyszerre.
-Ez tök durva- esett le a szám.
-Igen az.- helyeselt- Emily- mi lenne, ha együtt mennénk?- kérdezte.
-Ez nagyon jó ötlet, De ahhoz el kéne engednünk egymást- nevettem el magam.
-Ja tényleg bocsi- Engedett el a lány. Elindultunk a színfalak mögé ahol ott volt egy csomó ember aki a versenyzőket rendezgették. Miután mi is megkaptunk az utasításokat végig mentünk egy hosszú folyóson és ott fel a lépcsőn. A lépcsőről tökéletesen ráláttunk a zsűri tagjaira.
-Na lányok-jött oda egy nő.- Értelemszerűen előbb te mész- mutatott Emylire- Majd utána te- mutatott, majd rám. –Nem kell izgulni adjatok bele mindent. Hajrá- mosolygott ránk.- Ja és akkor mehettek ha szólunk.
-Úr isten Abbey annyira izgulok- fordult felém.
-Emily nyugi sikerülni csak hidd el oké?? Menni fog én tudom -bíztattam.
-Annyira aranyos vagy. –ölelt meg ami kicsit meglepett mert  kerek 20 perce ismertük egymást.
-6047-es számú versenyzőt kérjük a színpadra. – szólt egy férfi.
-Na menj ügyes leszel.- öleltem meg Emylit. Bólintott egyet és kiment a színpadra. A zsűri tagok kérdezgetek tőle egy-két dolgot, majd megszólalt az One Direction-tól kiss you és Emily elkezdett táncolni. Fergeteges volt, így meg sem lepődtem, hogy azonnal tovább engedték. Majd én következtem. Felléptem a hatalmas színpadra és a Zsűrivel szembe megálltam.
-Sziasztok- köszöntem nekik mosolyogva.
-Szia- köszönt Simon- Mesélj magadról, egy kicsit.
-Abbey Darwin vagyok 18 éves és a tánc a mindenem.
-Nos Abbey akkor mutasd meg mit tudsz.- mosolygott Simon.
-Oké- vigyorogtam vissza rá. Beálltam  a színpad közepére és vártam, hogy a zene elinduljon. Mikor meghallottam Rihanna-tól where have you been című számot, elkezdtem táncolni. Az agyam kikapcsolt és csak az pillanatnak éltem. Mindent bele adtam ebbe a tánca a szívemet lelkemet kitettem.  Mikor a koreográfiam végére értem kifulladva és kissé lihegve mosolyogtam  rá a zsűrire.
-Hát Abbey meg kell mondjam, hogy hihetetlenül tehetséges vagy hol voltál eddig királylány ??- kérdezte Simon hatalmas mosollyal az arcán. Nem hittem a fülemnek annyira örültem neki, hogy ezt mondja.  Ezután mindegyik zsűritag szavazott.
Mikor meghallottam, hogy Simon is igent mondott a fellegekben jártam a boldogságtól. Ugrándozva mentem le a színpadról. A Hosszú folyosón végig futottam. Mikor kirontottam az ajtón egy aggódó szempárral találtam magam szemben.
-Na hogy sikerült?- ugrott fel Emily a székről.
-Négy igen!- ordítottam el magam és a nyakába ugrottam.
-Úr isten komolyan??- tolt el magától – Akkor ez azt jelenti, hogy mi ketten fogunk találkozni az One Direction-nal- ordított ő is.
-Igen-ugrottam vissza a nyakába és így ugráltunk.